Szüksége van az országnak arra, amit az MDF tud a hazai politikai erők közül.
2010. január 23. 21:27
p
0
0
75
Mentés
„Magamról tudom, milyen nehéz utólag azonosulni azzal, amivel történése pillanatában nem értettünk egyet. Cinikusnak és csapásszerűnek éltem meg a Bokros-csomagot. Akkori kiszorítottságomban csupán egy kis hetilap hasábjain tehettem, ám ettől még nagyobb dühvel írtam ellene. Az azóta eltelt idő azonban sok tekintetben meggyőzött róla, hogy a szocialista viszonyrendszerre rákapcsolt magyar gazdaság elkerülhetetlen összeomlása, az új gazdaság megteremtésének négy (és még sok) év alatti lehetetlensége miatt valamifajta radikális beavatkozásra volt szükség. Az idő lényegében azt igazolta, hogy a gazdasági megszorítás, a hangsúlyok átrendezése helyesnek bizonyult. Nemcsak a Horn-kormány számára volt fontos ez a program, hanem a Fidesz is erre az eredményre alapozhatta kormányzásának első két évét.
Úgy hiszem, nem feltétlenül kell ahhoz rendíthetetlen MDF-hívőnek lenni, hogy valaki belássa: szüksége van az országnak arra, amit az MDF – és jelenleg csakis az MDF – tud a hazai politikai erők közül. Ezt a tudást elég látványosan bizonyította Bokros Lajos EP-képviselői felszólalása a magyar parlamenti költségvetési vitában. Nem csupán szakmailag magaslott ki a tényekre összpontosító megjegyzéseivel és rendkívül kemény kritikájával, hanem (ott, ahol annak értelme van) belátó egyetértésével és visszaigazolásával, illetve a jó megoldásokat felvonultató erkölcsi felelősségvállalásával és a stílusával is. Merem azt állítani, hogy a mai magyar közélet egyik legnagyobb kára a frakciónélkülivé vált MDF távoltartása a parlamenti felszólalási lehetőségektől. Ugyanis Herényi Károlynak a függetlenek nevében elmondott beszéde és Bokros Lajos alig két és fél percre zsugorkényszerített elemzése volt olyan színvonalú és jellegű, hogy arra a kormányoldalról lehetetlen volt nem szakmailag válaszolni. (...)
Ebben a politikai helyzetben világosan látni kell, hogy a Bokros Lajos mögött álló párt régi támogatói közül azok maradtak meg, akik nem szeretik a Fidesz magatartását, és olyanok csatlakozhatnak, akik csalódtak valamelyik korábbi pártjukban. Feltehető, hogy ezek között nemcsak azokat találjuk meg, akik alól kisgazda vagy kereszténydemokrataként ment ki egy párt, hanem akik sem a jobb-, sem a baloldalon nem találják a helyüket. Épp ezért lehet az egyetlen járható út a minden valódi értékre való nyitottság.”
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
A magyar férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya a szerbek elleni győzelmet követően vidáman értékelte a mérkőzést.
p
0
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 75 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Awakening
2010. január 24. 14:36
Miért nem foglalkozik az unokáival inkább kedves Pálfy "úr"? Egy leszerepelt nemzedék utolsó néhány kétségbeesett próbálkozását látjuk.Beszélgessenek a nyugdíjasotthonban a régi Elvtársakkal, "savankás" kisfröccs mellett (Már azokkal akiket kiengedtek a börtönből) és hagyjanak minket békén érvényesülni. Vegyék már észre, hogy csak akadályok a szemünkben.
Köszönjük!
Ez a feminin bajusz '90-ig vörös volt, mint a pipacs,
utána HIRTELEN annyira nemzeti lett, hogy szinte Antall Úr ánuszába bújt,
s mikor lószar sem lett belőle,
újra fordít egyet a köpönyegen!
Ha Bokrosék nem jutnak be, EZT A PACÁKOT LE KÖLL TÖRÖLNI A MAPPÁRÓL!
De ha bejutnak, akkor is.
Még szerencse, hogy ülök, így csak az állam koppant a padlón. Itt úgy látom az a Pálfy G. nyilatkozik, aki az Antal-kormány fő média csahosa volt, olyan stílusban, ami a magam fajta jobbost is erősen zavarta. Ma az a stílus még a jobbikban is szélsőségesnek számítana. A szélsőség az amint látom maradt, csak előjelet váltott. Erről a pólusváltásról az jut eszembe, hogy az úgynevezett rendszerváltás nem egy népi mozgalom volt, hanem egy elitista mutyi, amire az tette fel a koronát, hogy a két korábbi másodvonalas kommunista bagázs (SZDSZ, mint a kőkommunisták gyerekei, az MDF a zöld-kommunisták) birkabőrt húztak és míg a fiak gyülekezete a totális antikommunista jelmezt, a zöld-tulipánosok, meg egy cifraszűrt öltötték fel. Lett is ebből nagy kavarodás. Az emberek, akiknek tele volt a t...ke a létező szocializmussal komoly támogatást adtak mindkettőnek. Így a nemzetiek tévedésből az MDF-be léptek, míg a liberális művészvilág legjava az SZDSZ-be. A nagy lelkesedésnek hamar vége lett, hiszen mindkét rendszerváltó(?) nagy-párt, négy év múlva már épphogy kis-pártok lettek. A korábbi támogatók rájöttek a trükkre. De akinek szemét nem homályosította a hamis-szabadság, felmutatott képe, az láthatta az SZDSZ-MDF paktum után, hogy itt lényegében a volt MSZMP apparátusa kívánja a saját jövőjét biztosítani. Erről a csinovnyik rétegről, ha diplomáciai vonalon dolgoznának, akkor azt mondanánk, hogy karrier-diplomaták. Nekik, már nem számított a korábbi ideológia. A lóvé, a lét, és a túlélés volt a lényeg. Így lettek azok, akik ma a minden ideológiától kilúgozott, elkötelezetlen, hazug, önző csoportok a bal(?)oldal harcosai. Ha így nézem, akkor Pálfy a pont az i betűn. Ha nem itt lenne, akkor a véleményem is bizonytalan lehetne. Bokrosról, meg mint a halottakról vagy jót vagy semmit. Ő egy olyan elmélet harcosa, amely a világ minden pontján megbukott. Jelezném, hogy a süllyedő léghajóból, addig van esély kidobni fölös súlyt, amíg van mit. A magyar léghajóból, már csak a bokros féléket lehet kidobálni, mert ők teljességgel fölöslegesek.